Borzalmas hétvégén vagyok túl: péntekről szombatra virradóra kimúlt a gépem kábele, így ötvenkét percen belül (ennyi tartalék fér el egy picike MSI Windben) megszűnt az összeköttetésem a nagyvilággal. Borzalmas két napon vagyok túl… és még nincs vége a kálváriának. Történt ugyanis, hogy a szeptemberben – tizenhat ezer forintért – vásárolt vadiúj töltő december közepén felmondta a szolgálatot. El is vittem a helyre, ahol vettem, hátha van még garancia. A faszi – aki tudja, hogy nem hobbiból használom a cuccot, hanem ez egyetlen és fő munkaeszközöm – kezeit tördelve rebegte, hogy sajnos csak az ünnepek között lesz kész a cucc. Sebaj, gondoltam, addig ott a másik, amit szintén ők javítottak meg ama bizonyos szeptemberben, amikor az egy hónapos javítási idő miatt az új termék megvásárlására kényszerültem. Be is installáltam a cuccot rögtön. Aztán péntekről szombatra virradóra ez a holmi is felmondta a szolgálatot. Egy darabig derékszögbe fordítva működött, aztán örökre lehunyta fáradt szemeit. “Még jó, hogy ott van a december közepén leadott cucc (“van mááásik”), és így nincs más dolgom, csak beugrani érte a boltba” – gondoltam naivan most. Arra azonban nem számítottam, hogy az “ünnepek között gyere be” annyit tesz, hogy január közepén még híre-hamva se lesz a töltőnek. Most [...]![]()
